Magyar nyelv Isten nyelve – magyar nyelv a világűrben

A magyar nyelv Isten nyelve, erről több helyen, a bevezetőben is volt szó. Péterfai János írásai alapján is kijelenthető, hogy a magyar nyelv megszületése egyidejű lehet az első ember megjelenésével.
Hamvas Béla (Scientia sacra II. kötetében) hét állomást, hét fokozatot különböztet meg a nyelv útján: 1.) ősnyelv, 2.) idea-nyelv, 3.) szimbólum-nyelv, 4.) mítosz-nyelv, 5.) költői nyelv, 6.) köznyelv – népnyelv, 7.) absztrakt – fogalmi nyelv.
Úgy tűnik, az ősnyelv, idea-nyelv és a szimbólum-nyelv folyamati sorrend valójában inkább egyként kezelendő.

Pitlu János A nyelvek megértéséhez című az Ősi Gyökér 2008/2. sz. megjelent cikkében Hamvas gondolatmenetét (is) követve kezdi írni amit ír. A szöveg terjedeleme és igazságtartalma miatt alant külön tárgyalom.

Péterfai János írja:

A XX. század rejtélye a roswelli lelet. Állítólag idegen űrhajó zuhant le Amerikában, a roncsok között két felirattöredéket találtak. A feliratokat ötven évre titkosították, de néhány éve a nagyközönség megismerhette az egyik nyolc és a másik négy jelcsoportot tartalmazó fémtöredéket. A magam részéről semmilyen határvidéki dolgot nem hiszek. A kristálykoponyák hamisítványok, a gabona köröket elszánt ifjak készítik, a többi hasonló dolog is tudománytalan. Ellenben a Roswelli lelet kicsit megdöbbentett. A feliratok ugyanis magyar ábécéből készült összerovások, kivétel nélkül, mint a 12 ábra. Amerikában, az USA területén azonban egyetlen ember sincs, aki képes lenne valódi, igazi magyar szóösszerovásokat elolvasni, nem hogy megalkotni. Ez a tény megingatott kicsit az űrbéli dolgokkal kapcsolatban. Ugyanis egyetlen amerikai titkosszolgálat sem képes a magyar írás olvasására, nemhogy a roswelli lelet írásainak meghamisítására. Ki kell még emelni, hogy Amerikában egyetlen magyar ember sincs, akinek sejtése lenne az üldözött magyar íráshoz, a magyar írás olvasatához. A jelek kettős és hármas összerovások, mind a tizenkettő jelcsoport, ezért minden kétségen kívül magyar jelek. De mivel senki sem tudja olvasni, leírni Amerikában, még Magyarországon is csak kevesen, ezért a leletek hitelesnek tűnnek. Amennyiben tényleg hitelesek a jelek, akkor azt a logikai következtetést kell levonni, hogy a magyar nyelvet és írást odakinn a világűrben is használják.

Sok hagyományban megvan, hogy az emberiség eredetileg egy nyelvet beszélt. A Biblia is szól erről, de kelta hagyományban is ismert, hogy a kelták eredetileg az ősnyelvet beszélték. Amerikában is vannak népek, akik azt állítják, hogy eredetileg egy nyelvet beszéltek, őseik nyelvét, amiből azután az idők folyamán sok nyelv jött létre.

Bakos Attila ezen a Duna evangéliuma című könyvét bemutató VNTV beszélgetésben 1:03:00 körül mondja, hogy a magyar nyelv élő lexikona az Istennel való kapcsolatnak. Ezért hívták városaikat Urnak, Uruknak (említi itt még űr szavunkat is).

Tomory Zsuzsa Szerves magyar nyelvtudomány...

...című az Ősi Gyökér 2004/3. számában megjelenő cikkében írja:

Az emberi tudat a teremtés kezdetétől magába szívja a történteket, s ezt később, az anyagba ágyazott világban nyelvünk részévé is tette. Hogyan lehetséges ez? A választ csak mindenkori tudásunk határáig tudjuk megválaszolni nyelvünk segítségével. Jelenleg a quantum fizika új ismeretei segítik felismerni nyelvünkbe épített tudás mélységét, kiterjedését, s igen: hatalmát.
[...]
Magyar Adorján meglátása szerint nyelvünk a teremtésnek hangokban való kifejezése, s oly tökéletes, hogy nem lehet emberi elme alkotása, hanem a természet nagy erői alkották, mint hópelyheket és kristályokat.

Oláh Imre A magyar lélekhit keleti elemei...

...című Ősi Gyökér 2004/3. számában megjelent cikkében tulajdonképpen a fentiek egyenes folytatásaként nagyszerűen írja:

A mezopotámiai kapcsolatokat már azóta több jeles kutató vizsgálta. Újabban például Gyárfás Ágnes a református templomokban látható festészetről szólván jut arra a meggyőződésre, hogy voltaképp azokból népünk őshitének archaikus elemei tárulnak elénk. Sőt, ennél is tovább ment, mivel úgy érzi, hogy ezek az ősi szimbólumok, képek, velejükben "dokumentatív értékűek. Olvasatuk fényt áraszt a magyarság világképére, hitéletére, nemzeti karakterére. Talán még a kozmikus eredet titkába is beavat". Ez valóban így van! De mondjuk ki bátran hisz itt van az ideje –, hogy azok képszerű módon egy kozmikus léptékű tudásba, ősi és, alapvető titkokba, a világ igazán nagy dolgaiba avatnak be bennünket. Mert hát még abból az időkből származnak, mikor az ember még egynek tudta és érezte magát- a Világegyetemmel, és emberi rendeltetésében, céljában azonosította magát a kozmikus valósággal. Minden mítosz, eredetmonda, hagyomány, mese szintén erre a teljes valóságképre épült! Mikor is ősünk az istenek társaságában, egy valószerű kozmikus élményben élt, s az istenes ősökkel egy nyelvet beszélt.
Ez az ősi nyelv a nagy természet iskolájában született. Így hát amint a megfelelőség általános törvényéből következik, az a kezdeti nyelv a lehetőségek legvégső határáig olyan kottára szedődött, ami összhangban van a hangokra felépült Világegyetem életével. Hogy az a titokzatos világépítő, teremtő energia végsőleg valamiképpen csakugyan a hanghoz vezet, azt nem éppen csak a hagyománynak leginkább a Bibliából ismert nagy törvénye mondja (kimondott szó, Fiat, ige), hanem újabban már vallja a tudomány is. Nem volna tehát következetes a magyar szavak fényének, szikrájának kutatása sem, nyelvünk ősi szavait nem vetnék egybe azzal, ami a világból hozzáillik?

Végvári József...

...Az égig érő paszuly mese elemzésénél passzusa több helyen szerepelt:

"Adjunk hálát Saussure-nek, aki 100 évvel ezelőtt a nyelvtudomány alapelveként szögezte le a nyelvi jel önkényességéről szóló tételt, amelyből sikerült a XX. századi műveltséget meghatározó alapelvet kovácsolni." Vegyük észre, hogy ez az elv, mely az indoeurópai, sémi, sino-tibeti stb. nyelvekre igaz lehet (de rájuk sem teljesül egészében), a magyar nyelvre kiáltóan nem igaz (legföljebb annak nagyon felszínes, rontott, fogyasztói rétegére igaz), sőt velejéig hazug, ugyanakkor felmentést ad tömegek számára (beleértve a bölcsészeket) a szellemi restségre. Hiszen ha szavaink önkényesek, akkor fölösleges a szókincs belső rendjéről gondolkodni, és ezt kemény, rendszeres, rosszul fizetett munkával feltárni népköltészetünkben. Márpedig szavaink és a köztük fennálló szerves összefüggések magát A VILÁGMINDENSÉGET KÉPLETEZIK szerkezetében, keletkezésében és működésében egyaránt, tanulmányozásuk – együtt népünk alkotóerejének más megnyilvánulásaival, mint a népművészet különböző ágazatai – a tudás teljességét adhatja meg. Égbekiáltó bűn erről lemondani, ezt sutba dobni a "korszerűség" hazug jelszavával, és lecserélni szervetlen, kiürült nyugati vagy keleti "műveltségekre", amelyek eleve lemondanak a teljességről, eleve csak részlegességet tudnak fölvállalni.

A mennyországban is a magyar nyelvet beszélik

Az Ethnographia 1898-as számában a A Gazeta Transilvaniei jul. 20-diki számából idézik:

Szent Haralampie s a magyar nyelv
Szent Péter megöregedvén, az Ur színe elé járult azzal a kéréssel, hogy a mennyországbeli kapusi szolgálat alól mentse fel s bocsássa őt a jól megérdemelt nyugalomba. Jól van, felelt az Ur, de vájjon találok-e valakit, ki ez állást olyan jól betöltse, mint te betöltötted ? Már találtam egy embert, felelt Szent Péter s bevezette Szent Haralampiét, ki az Ur előtt földig hajtva magát, örömmel vállalkozik a mennyország kulcsainak őrzésére, csak egy a baj, mondja, a mi neki sok gondot okoz, s ez az, hogy – nem tud magyarul. — Csak ennyi az egész, jegyzé meg az Ur, ajkait biggyesztve – hiszen a mennyországba ugy is kevesen jönnek olyanok, a kik a földön est a nyelvet beszélik. Silvestru Moldován úr (a közlő) nem mondja: népies adomát vagy a saját termékét közlötte-e? Érdekes és jellemző, hogy a közlő az adomát olyan hangú bevezetéssel kezdi, mintha azzal is óvni akarná az olvasót a magyar nyelv tanulásától.

Magyar Adorján Ősműveltség...

...című könyvében ír a kap, fog, tár, nyit szavak aktív és passzív értelmeiről. Véleménye szerint a nemző aktus mikéntje áll a dolog mögött (száj címnél hasonlóról volt szó és pina címnél is arról hogy a hímségi és nőiségi fogalmak között hangalaki és logikai átfedés van). A bővebb passzus kap címnél található. Itt csak ennyit:

Eszünkbe juthatnak a nőelvi őstörzsek, melyeknél aktív nőiség is létezhetett, amelyeknél a nő volt a kezdeményező, avagy a közösülést kieszközlő. Számos népmesénkben meg is van azon sajátságos indíték, amely szerint a szerelmes nő ébresztgeti, költögeti, eleintén hiába, az alvó szeretett férfit, aki azonban csak harmadik éjszaka is ismétlődő költögetésre ébred föl, mikor azután kettejük szerelmi boldogsága beteljesül. Ennek eredete szerintem tehát az, hogy ősidőkben az embernél is, miként számos állatfajnál ma is, a nemi ösztön csak tavasszal jelentkezett, de a férfinál az erectio ekkor is csak bizonyos előjátékok, izgató táncok stb., valamint szerelmeskedések segítségével következett be.
Láttuk, hogy volt olyan abszolút nőelvűség is, amelyben még a Nap is nőként volt megszemélyesítve, aminek maradványa a német "die Sonne". Vagyis eszünkbe kell jussanak az amazonok, továbbá az, hogy a régi görögök is följegyezték, miszerint némely népnél közösüléskor is csakis a nő volt fölül, mivel náluk is, mint az amazonoknál, a nők uralkodtak a férfiak fölött. Tény pedig hogy ma is él némely szalamandra-féle, amelynél a nőstények oly aktívak, hogy ezek teperik le a hímet és szívják ki nemi részükkel, amely még ki is dudorodik, az ondót. Miután pedig a szalamandrák kétéltűek, vagyis békafélék, ezek pedig az emlősök ősei, ebből az következik, hogy ezekben is egykori ősállapot maradott fönn. És íme, tehát a magyar nyelv kap, fog, tár, nyit igéinek kettős, azaz aktív és passzív, vagyis hímségi és nőiségi jelentésében, a természet e jelensége, vagyis az aktív nőiség létezése, vagy létezettsége, is kifejeződik. Vagyis azt kell következtetnünk hogy a magyar nyelv ezek szerint is, a Természetnek valósággal hangokbani kifejeződése, más szóval, hogy tehát ősidőkön át egyrészt a Természet törvényei szerint képződött, de másrészt, szerintem egy valamikor létezett magas szellemi műveltségünkben, a természeti jelenségek szerint tudatosan alakíttatott is.

Götz László Keleten kél a Nap című könyvében az indogermán nyelvészet képviselőinek eljárásait kritizálva szól a hangutánzó szavakról és a gyermeknyelvi szavakról de azt kellett volna leírnia, amit fentebb Magyar Adorján.

Mese címnél is szerepelt:
A magyar nyelv szavai olyan összefüggéseket hordoznak, melyekkel kapcsolatban a mai fejjel azt mondhatnók, "belemagyarázás," délibábos sületlenség. Holott itt áll szemünk előtt, tisztán és értelmesen, miről is van szó. Persze hogy több jelentése és értelmezése lehet a szavaknak. Az utódnyelvek, legyen görög, latin, héber, arab, stb. mind hasonló módon operálnak, csak hát náluk, ezekben a műnyelvekben már mesterséges szóbokrokról és utólagosan, mű-papok által hozzákapcsolt jelentésekről kell beszélni. A magyarban sokkal szervesebben látszanak elültetve a szavak közötti kapcsolatok, ok-okozatok, fraktál- és hologram-szerűen.

Dr. Gyárfás Ágnes A képjelekről – Tenger – Szabir ország...

...című könyvében jól írja:

Mivel a képjeleket, akár a rovásbetűt, akár a nyelvünket Isten adta, ezért lelki ügy az ilyen fajta írás olvasása. Az agyunk csak szolga ezen az úton, mert a lélek érti meg a közlés lényegét. Az agy csupán a kutatásban ad segítséget.

Kubínyi Tamás ÁKTV műsorainak mindegyike annak eszenciáját adja kézhez hallgatói számára, hogy a magyar isteni küldetést teljesít: jelenlétének, megmaradásának és küldetésének üdvtörténeti jelentősége van, a sátán gonosz erőivel szemben. Ezek alapján nem is meglepő, ha Isten nyelvét beszéljük.

És akkor következzen a beígért nagyszerű Pitlu féle cikk (Hamvas Bélán kívül másokat is idéz, például Ipolyi Arnoldot is):

A világfolyam és a szent szövegek megértéséhez a nyelv általi helyes értelmezésre van szükség úgy, mint a nyelv általi helyes világfolyam szemléletre.
Platón a Kratyloszban már a dolgok rendje és a konszenzuson, azaz megegyezésen alapuló nyelvértelmezést mérlegelés tárgyává teszi, nyitvahagyva a kérdést. "Az ősnyelv felbomlásával a szavak eredeti értelme elhomályosult". Kung-ce és Szókratész erőfeszítése, hogy a szavak helyes használatát újra megvalósítsák nagyszabású vállalkozás de már lehetetlen – mondja Hamvas Béla, mert a "hagyomány szerint a nyelv eredeti állapotában a személy, a szó és a világ egymást maradéktalanul fedte...
A nyelvzavar tulajdonképpen a valósággal való közvetlen viszony megzavarodását jelenti... A valóságot csak szóhalmazokkal lehet megközelíteni. A nyelv eredeti állapotának helyreállítására" van szükség.
A szerves világban minden egy tőről fakad, minden egyes porszemtől az extragalaktikus csillagrendszerekig egy azon törvény alá tartozik. A világ vizsgálatát a hagyományos Arisztotelész általi logikai axiomatikus matematikai rendszerrel nem tudjuk elégségesen meghatározni, ezért szükséges az evidenciális, analógiás, intuitív módszert újra elterjeszteni. "A nyelv élete mindenütt az analógia uralmát mutatja. Az analógiát, mint teremtő, reformáló tényezőt szembe lehet állítani a megőrző, fönntartó hagyománnyal... A hagyományban is az analógia működik..." "A nyelv és a mithologia egy s ugyanazon emberi tehetség sarjadékának tartatván, eredetökre egymással ellenkezniök nem szabad... Egy közös őseredeti lét, nyelv és vallás tehát, az alap eszme.

A gyermek hétéves koráig Isten tenyerén van tartja a népi hagyomány, s mindent hasonlósági elvek alapján vizsgál. "A gyermek megérzi a hasonlóságot, az analógiát az egynemű alakokban, s ez vezeti aztán őt is a hasonló alakok képzésére." Molnár V. József, Pap Gábor úgy, mint Jung vagy Gyárfás Ágnes a nép lélek archetipikus megnyilvánulását a nép általi alkotott művészetben úgy mint a gyermekrajzokban kimutatják. A nyelv, a nyelvet beszélő néppel és annak világszemléletével szigorú korrelációban áll. "Az analógiának ez az érzéke nem egyéb, mint amit közönségesen nyelvérzéknek nevezünk." A szándékolt mondandót hasonlóan érzékelni kell, mint egy viccnél a szöveg fölötti szellemiséget. Beszélhetünk ilyen értelemben humorérzékről, igazságérzetről, művészi érzékről.
A mai ember, a mai kultúra egyre inkább hiányában szenved ezen érzékeknek, rendszerint letagadja létezését. Látván a dömpingszerűen ránk zúduló amerikai kultúrszemetet, ahol a mondandó helyett a bravúros látványos megjelenítés veszi át a lényeget. Az élelmiszerpiactól a marketing iparig mindent a hatásosság szemlélete jár át.
Szerkezeteket vizsgálunk, felületi viszonyrendszereket állítunk fel s a lényeg elveszni látszik. A mai nyelvészet nem ismeri fel és ezáltal nem ismeri el a rejtett mondandót. Ez nem csak a nyelvészetre érvényes, hanem általában a szaktudományokra is. A kommunikáció oda érkezett, hogy egyértelműen kijelentse "nem valamely dolog az, amely jelentést hordoz, vagy teremt, hanem fordítva. A hozzá kapcsolódó jelentés az, amely a dolgot jellé teszi. A jelentést a kommunikáló közösség konszenzusa teremti meg, azaz sem a jel és a jelentés, sem a jel és a jelölt dolog között sincs e konszenzustól független belső kapcsolat. Ezt fejezi ki az, hogy a jelek megállapodástól függenek, azaz konvencionálisak. Egy dolgot vagy jelenséget az teszi jellé, hogy a közösség jelentést tulajdonít neki; ez különbözteti meg a jelet a szimptómától." Ezzel a kijelentéssel gyakorlatilag azt sugallja, hogy A világ nem a részek egymást szolgáló harmonikus működésén alapszik, hanem külön tárgyalandó és különböző paradigma rendszereken nyugvó tudományágak egymást ki is zárhatják, hiszen a formállogika erre módot ad.
Ezen rövid tanulmány célja megvilágítani a Bábel előtti (az összezavarodottság, összekeveredettség) az úgynevezett szótár előtti szóértelmezés lényegiségét. A nyelv lélekbeli megközelítése vezethet helyes útra, hisz a nyelv lelki és szellemi alkotás, ami a gondolat és valóság tükörképe. Az Isten-kérdés egyik legalapvetőbb fontossággal bír. Szükséges lenne a Biblia nyelvekre vonatkozó írásait alapul venni, amit a jelen tanulmány terjedelmi okok miatt nem tesz lehetővé. "A betű öl, a lélek elevenít. Isten lélek." A lélek az érzékek központja. A nyelven belül, az azonos, elsődleges ideát keressük, amit a különböző nyelvek, különböző gyökökben fejeznek ki, de ráhangolódva érzékelhető az azonosság.

Arató István A világ nyelve című az Ősi Gyökér 2010/4. sz. megjelent cikkében is írja, hogy a magyar nyelv úgy fejlődött ki, ahogy a természet. Szól a nyelv fa-szerkezetéről is.